Általános témakör – Gömöri Helga

Önmagunk felelőssége

Helga — Tue, 07 Feb 2023 19:52:00 +0000

Azt gondolom az egyik legnehezebb dologra vállalkoztam. Mégpedig arra, hogy az emberek gondolkodásmódját segítsek átformálni, megreformálni. Nagyon nehéz feladat, hiszen egy felnőtt ember évtizedes gondolkodását, amit a társadalomtól, környezetéből alakított ki, nem egyszerű átalakítani. Ezt látom. Mégis, úgy érzem, hogy nem lehetetlen, és én megteszek minden tőlem telhetőt. Sokszor, mikor hallgatom az embereket, ahogy beszélnek, amilyen szavakat használnak, ahogy gondolkodnak akárcsak a hétköznapi dolgokról, azt érzem, mennyire tökéletesen dolgozott a rendszer azon, hogy beszűkítse a társadalom tudatát. Minden ítélkezés nélkül mondom, hogy nagyon korlátoltan képesek gondolkodni az emberek, és a legtöbbjüknek fogalma sincs róla, hogy a kimondott szavak mekkora jelentőségűek. Éppen ezért vállalkoztam arra a feladatra, hogy megtanítsam az embereknek azt, hogyan tudják a szavaikat, gondolataikat tudatosabban használni ahhoz, hogy megteremtsék azt az életet amire vágynak.

Ha most körbe nézel az életedben, megnézed hol élsz, kikkel veszed körbe magad, milyen a munkád, milyen párkapcsolatban élsz, milyen az otthonod, hogy érzed magad, mind a korábbi gondolataid eredménye. Minden. A legapróbb dolog a te elmédet tükrözi, a te gondolataidat, te érzelmeidet.

A legnagyobb feladatnak azt érzem, hogy megértessem az emberekkel azt, hogy minden egyes dolog, történés, amit az életükben tapasztalnak, saját maguk idézték elő.

Az első dolog éppen ezért az, hogy felelősséget kell vállalni az életünkért. 100%-os felelősséget, ami azt jelenti, hogy senkit nem hibáztathatunk életünk alakulásáért. El kell fogadni, hogy felelősségvállalás nélkül sehova nem jutunk. A felelősségvállalás ott kezdődik, hogy felhagyunk azzal, hogy másokat hibáztatunk. El kell felejteni, hogy más a hibás. Mennyivel könnyebb pedig a kormányt hibáztatni, a főnököt, a tanárt, a buszsofőrt, a párunkat, a szüleinket, igaz?

Nem édesem! Értsd meg, hogy a feladat itt kezdődik! Szokj le arról, hogy mindig mást hibáztatsz, és vállalj felelősséget az életedért. Ha ezt nem teszed meg, akkor mindig ki leszel másoknak szolgáltatva, és a hangulatodat is mindig a külső körülmények fogják befolyásolni.

Most gondold végig, hányszor hibáztattál másokat azért, mert a dolgok másként alakultak, mint ahogy eltervezted. Hányszor volt más a hibás? Ha azon kapod magad a nap folyamán, hogy mérgelődsz valamin, az azért van, mert mást okolsz éppen. Legyen szó a legapróbb dologról, az emberek nehezen értik meg, hogy minden a mi választásunk eredménye.

Ha a főnököd nem adja meg számodra a kellő tiszteletet, nem hibáztathatod, hiszen a te döntésed volt azon a munkahelyen dolgozni. Dönthetsz úgy, hogy más állás után nézel. Választhatsz mást. Persze, időt kell beletenni, hiszen lehet épp a tévéidődből kéne elvenni ahhoz, hogy önéletrajzot írj, hogy álláshirdetéseket böngéssz… Szóval a te döntésed. Ha elviseled a főnöködtől azt a hangnemet, magadba kell nézni, hogy Te mit tehetnél az ügy érdeklében? Vagy bátran odaállsz elé és tisztázod vele, vagy odébbállsz. Ilyen egyszerű. Ugyanez a helyzet vonatkozik bármely kapcsolatra, eseményre. Semmiképp nem az a megoldás, hogy mást hibáztatsz.

Érted már? Ezt jelenti, hogy vállalj 100%-ban felelősséget az életed felett!

A legfontosabb feladat, hogy ezt megértsd, mert vissza kell szerezd a hatalmadat. Ez az első lépés. Ha méltatlan helyzetbe kerülsz, nyugodtan kérdezd meg magadtól:

Mi az, amit nem veszek észre ebben helyzetben? Hogyan tudnám átalakítani ezt és a saját javamra fordítani? Mit tudnék tenni annak az érdekében, hogy ne érezzem áldozatnak magam? Mi az én felelősségem? Mit kell másképp gondolnom, ahhoz, hogy megváltozzon a helyzet? Dobálj fel ilyen kérdéseket, és hidd el meg fog jönni a válasz.

Ez már abban is segít, hogy kikeveredj abból az állapotból, hogy mindig más a hibás.

Ha ez megvan, óriási lépést tettél saját magad érdekében.

Hiszen gondoljuk csak végig. A hibáztatás magával vonzza a panaszkodást, ami egy nagyon alacsony energia. A panaszkodással szintén nem azokat a gondolatokat válaszod, ami az emelkedettebb érzéseket hozná. A panaszkodás a leghaszontalanabb dolog a világon. Kezdd el már ma megfigyelni magad.

Valahogy úgy mondanám, hogy inkább a lehetőséget lásd meg mindenben, hiszen, ha észrevesszük magunkat, akkor már tudunk rajta változtatni. Ráadásul ezek a lehúzó működések, mint a más hibáztatása és a panaszkodás az egészségünknek sem tesz jót.

Félelmek / Szabadság

Helga — Wed, 01 Feb 2023 06:43:20 +0000

Amikor eldöntöttem, hogy megcsinálom ezt az oldalt, azon gondolkodtam, vajon amit mondok, amit közvetítek, arra lesz-e majd kereslet…? Fog-e érdekelni bárkit is az önfejlesztés, azok a témakörök, amik az oldalamon megtalálhatóak? Ahogy közeledett az idő, hogy megmutassam nektek, mit hoztam létre, egyre inkább rajtam lett a para… Kicsivé kezdtem tenni magam, összehúzódtam, és megmondom őszintén, kicsit elbizonytalanodtam. Azt gondoltam, hogy áhh ez hülyeség, majd nevetség tárgya leszek, mit akarok én, hisz nem vagyok se túl agyoniskolázott, se nem nagyon művelt, ahhoz, hogy én „osszam itt az észt” bárkinek is. Eléggé összpontosítanom kellett, de amikor elterveztem, tudtam jól, hogy nem kis feladatra vállalkozom, időt energiát, szívem, lelkem bele kell tenni, hiszen nem véletlen született meg a gondolat, és tudtam, csak úgy tudok bárki életéhez hozzátenni akárcsak egy hajszálnyival is, ha mindaz, amiről írok, amikről a tréningek szólnak, amikről beszélek, hiteles és felelősséget is kell vállaljak minden egyes kimondott szavamért.

Hitelesen akartam átadni mindazt, amikkel utam során találkoztam, a felismeréseket, tapasztalataimat. Ahogy épült fel az oldalam, elkerülhetetlenül törtek fel emlékek, élmények, gyakorlatilag újra átéltem egy csomó mindent. Ma már elmondhatom, hogy összeszedtem széthullott lelkem darabkáit, megbocsátottam mindenkinek, akinek kellett, túl vagyok az önhibáztatáson, túl vagyok a kishitűségen. Elmondhatom, hogy egyre bölcsebb lettem, és azt vettem észre, hogy valamilyen szinten, szinte az összes ember küzd valamivel, a régmúltjából, a gyerekkorból hozott sérelmeivel, a démonjaival. Mindenki a sajátjával, de valahol ezek a küzdelmek mégis oly hasonlóak, csak más köntösbe bújtatva.

Éppen ezért félresöpörtem félelmeim, gátlásaim és belevágtam, hogy magamon keresztül mutassam be azokat az eszközöket, amik nekem működtek és a tapasztalataim segítségével tudjak segíteni. Emellett arra gondoltam, hogy kit érdekel ki mit fog szólni, megvívtam én már a magam csatáit az életben, egyáltalán nem érdekel, ha lesznek olyanok, akik leszólják majd az alkotásomat.

Azt gondolom ebben rejlik az igazi szabadság, hogy már nem érdekel ki mit szól. Egy valami érdekel, hogy jól érezzem magam, mert akkor tudok csak jót adni a világnak, ha jól vagyok, ha ragyogok. Hidd el, senki nem különb, senki nem több vagy értékesebb, mint Te, mindenki a maga göröngyös kis útját járja.

Miközben készül és tartalmakkal bővül az oldalam én is tovább fejlődöm általa, soha nem mondhatjuk el, hogy megérkeztünk. Folyamatos tanulás van, folyamatos megoldandó helyzetek, küzdelmek. Mindannyiónknak!

Kívánom, minél több embernek legyek hozzájárulás, minél többen legyünk jelen, minél többen gyertek el a tréningekre, előadásokra, merjetek segítséget kérni, megnyílni és megmutatni a ti utatokat, hogy mi is tanulhassunk belőle.

A lélegzet

Helga — Sat, 21 Jan 2023 17:52:00 +0000

Amire nagy hangsúlyt kell fektetni, az a lélegzet fontossága.

A légzés egy automatikus működésünk, nem kell különösképpen gondolnunk rá, hogy lélegezzünk. Viszont nagyon kevesen lélegzünk helyesen. Megfigyelhető, hogy amikor izgalmi állapotba kerülünk, bármilyen stressz ér bennünket, vagy szimplán beszippant minket egy filmjelenet, akkor nem lélegzünk helyesen, sőt vagy kapkodva, vagy össze vissza fújtatva, zihálva vesszük a levegőt. A légzés technikára nagy hangsúlyt érdemes fektetni, a meditáció alapját is ez képezi, hiszen nyugalmi állapotban, ellazulva, figyelve a levegő útját, segít nekünk abban, hogy légzésünk egyenletesebb legyen, letisztultabb, lágyabb. Ezáltal, sokkal könnyebben tudunk befelé figyelni. Ha ideges az ember, beszűkül a tudata, nem tud ellazulni. Ellazult állapotban sokkal könnyebben megy a vizualizáció, a szervezetünk öngyógyító folyamatai is nyugalmi állapotban tudnak a legjobban működni, éppen ezért fontos, hogy elsajátítsunk légzéstechnikákat, hiszen a légzés, a léle(k)zet maga az élet és olyan kevés figyelmet szentelünk neki.

Nekem ami bevált, az orron be, szájon ki technika, közben végig figyelem a levegő útját, érzékelem, a hűvöset az orrlyukamba, érzem, amint megtelik a tüdőm oxigénnel, elárasztja testem minden sejtjét az éltető levegő, majd szép lassan ellazítom az összes porcikám és megérkezek a jelenbe. Nagyon jó érzés elsajátítani ezt, nem csak egészségesebbek leszünk, de még önbizalmunk, önértékelésünk is nő egy-egy technika elsajátítása után. Hisz önmagunkba fektetni a legnagyobb befektetés, amely 10-szeresen, ha nem 100-szorosan is megtérül.

Ha van kedved, tarts velem, közös meditációkra invitállak és azt javaslom, építsd be te is az életedbe, legyen ugyanolyan rutinszerű, mint az összes többi gyakorlat, amelyet megmutatok neked.